RÉVFÜLÖP NEVÉNEK EREDETE
A kora középkori Fülöp település neve valószínűleg személynévből keletkezett magyar névadással (1211 Pilip, 1266 Pylip …stb.), míg a balatoni átkelőhelyre utaló Rév jelzős előtag a XIX. századtól használt Rév-Fülöp formában. A Révfülöp településnevet hivatalosan, az önálló településsé válás alkalmából, 1943-ban az 50.758/III. b. 1943. sz. belügyminiszteri rendelet állapította meg.
RÉVFÜLÖP TELEPÜLÉSTÖRTÉNETI FEJLŐDÉSE
A Révfülöp mai területéről előkerült úgynevezett vonaldíszes kerámia (kb. i.e. 5500-2300), illetve a késő rézkori péceli kultúra (kb. i.e.2300-1900) időszakából származó, valamint a római kori régészeti leletek e térség évezredekre visszanyúló kedvező lakókörnyezeti adottságait bizonyítják.
A település nevét elsőként – az utólag keletkezett 1093-as hamis oklevéltől eltekintve – a bencés szerzetesrend tihanyi Szent Ányos Apátságának birtokait felsoroló 1211-ben keltezett oklevél említi praediumként, azaz faluszerű településként. Jelentős társbirtokos ugyancsak 1211-ben az Atyusz nemzetségbeli Sal ispán, később, a XIV. században Fülöpi Beke, Őrsi Cibrián és az Ecséri családok, valamint háramlás jogán egy ideig I. Lajos király is.
A virágzó – 1531-ben még 5 népes és 10 puszta, illetve szegényportájú – települést az adóösszeíró dicatorok 1548-ban lakatlanul, a törökök által elpusztítva találták. Ettől kezdve fejlődése megakadt, és századokon át lakatlan vagy gyéren lakott praediumként, illetve pusztaként szerepelt a korabeli forrásokban. Területét az apátságon kívül a szomszédos települések, Kővágóörs és Szepezd falvak lakói használták. A XVIII. sz. elejére az apátság mellett birtokosként feltűnt az Esterházy, a Domonkos, a Bárány, a Pupos, a Kovács, a Diskay család, a veszprémi püspökség valamint közel kéttucat további kisbirtokos. A tihanyi apátság Fülöp puszta teljes birtoklásáért a fenti „társbirtokosok” ellen indított perét 1750-ben elveszítette, s birtokai ettől kezdve fokozatosan csökkentek. Ekkoriban praediumát fele részben már a Bárány család birtokolta, de egyre nagyobb területeket vásárolt a Jankovich família is.
A század utolsó harmadában a szőlőt elpusztító filoxéravész után az üres présházakat és a kies szőlőterületeket középosztálybeli polgárok vásárolták meg. Az 1880-as években villája volt már „Rév-Fülöpön” Czigány Károly ügyvédnek, Szontagh Tamásnak, a Földtani Intézet majdani igazgatójának, Herczegh Mihály jogászprofesszornak, később Ottava Ignác szemorvosnak, Hellferich Ignác altábornagynak stb. A kedvező természeti adottságainál és festői szépségénél fogva Révfülöp a század végére egyre keresettebb üdülőhellyé vált, ahol főleg tanárok, tudósok, gyárosok, katonatisztek, állami tisztviselők építették fel villáikat, nyaralóikat. Részvételükkel 1899-ben megalakult a Révfülöpi Fürdő- és Partszépítő Egyesület, amely 25 évnyi időtartamra, haszonbérbe vette a kővágóörsi közbirtokosság Balaton parti területeit. Az egyesület a részvények kibocsátásából, állami hitelekből, üdülőhelyi díjakból származó bevételeiből nagyszabású strand- és partszegélyépítésekkel, parkosításokkal, fásításokkal stb. megteremtette Révfülöp mai arculatának alapjait.
1909-től Révfülöp bekapcsolódott a vasúti közlekedés-be, 1911-től a belföldi távbeszélő forgalomba, 1936-tól a villamos energiaszolgáltatásba. 1912-ben elkészült a modern hajókikötő, 1922-től állami elemi népiskolát alapítottak, és 1925-26-ban itt kezdte meg működését a Tihanyi Limnológiai Kutatóintézet elődje, a Révfülöpi Biológiai Állomás is, stb. A sokoldalú minőségi fejlődésnek köszönhetően Révfülöp – Kővágóörs lakott helye – 1933-ban üdülő-helyi rangra emelkedett, majd többszöri kezdeményezés után – a m. kir. belügy-miniszter 31.491/III./1942. számú rendeletével – 1943. január 1-jétől önálló községgé alakult. A Zala vármegye tapolcai járásához tartozó 1.800 kat. hold területű és 810 lakosú kisközséget közigazgatásilag továbbra is a kővágóörsi körjegyzőségből igazgatták. A megyehatár rendezésének keretében Révfülöp 1950. március 16-ától a tapolcai járás részeként Veszprém megyéhez került, s a tanácsrendszer kiépítésének korszakában 1950. október 22-étől önálló tanács és hivatali szervezet kezdte meg helyi működését. A Balaton-part fejlesztésének évtizedeiben a helyi erőfeszítések elismeréseképpen Révfülöpöt 1969-ben kiemelt üdülőhellyé nyilvánították, 1973. április 15-étől nagyközségi rangra s ugyanakkor új községi közös tanács székhelyeként a régió Balatonhenye, Kékkút, Kővágóörs, Köveskál, Mindszentkálla, Szentbékkálla központjává tették.
Az utóbbi évtized politikai, társadalmi és gazdasági rendszerváltása idején a társközségek 1989-ben történő el-szakadásával Révfülöp ismételten önálló nagyközségi rangú település. (Révfülöp mai területe 1.036 hektár. 2017. január 1-én a lakások száma 612, lakónépességének száma 1.138 fő.)